Flammarion’s Maps of Mars (1876-90)

1876

Publication Date: 1876
Source: map 4 in: Percival Lowell:  Areography. The Popular Science Monthly, September, 1902. vol. LXI.—25. p 385-406
Note by Lowell: “Resume by Flammarion of all to date”, i.e. of the maps by Beer and Madler (1840), Kaiser (1864), and Dawes by Proctor (1867).

Original version

Published in: Flammarion, C (1892) La planete Mars et ses condtions d’habilité. Paris, Gauthier-Villars et fils, Imprimeurs-libraries de l’observatoire de Paris.

Hungarian version

Publication Date: 1878
Based on: the map of Mars made by Flammarion, 1876; based on the nomenclature by Proctor
Published in: Hoitsy Pál’s article in Vasárnapi Újság 1878/21. (popular weekly journal)
Web access: http://epa.oszk.hu/00000/00030/01264/pdf/01264.pdf
Place of Publishing: Budapest, Hungary
Language of nomenclature: Hungarian

“A mellékelt rajzon láthatja az olvasó az érdekes földabroszt, láthat rajta óceánokat meg öblöket, tenger-szorosokat meg tengernyelveket, s a száraz földnek is oly alakulásait, mint akár Földünk felületén. De láthatja azt is, hogy a tenger meg a szárazföld még sokkal kedvezőbben vannak eloszolva, mint minálunk. Hosszú tengernyelvek nyúlnak be a kontinensekbe, ugy hogy a legtávolabbi vidékeknek is megvan a maga tengeri összeköttetése, s viszont egyik kontinensről szárazon is el lehet menni a másik kontinensre. Csak a Koper-nikről nevezett nagy szárazföld képez e tekintetben kivételt, de ezt is csak két keskeny csatorna választja el a többi szárazföldtől. E csatornák, valamint a Lambert és Lassel tengerszorosok vannak egyszersmind hivatva arra, hogy általok a forró égöv tengereinek naptól áthevitett víztömege a jeges tengerekével kicserélődjék, mint az Földünkön is történik a nagy tengeráramok által.”

French edition. Source unidentified.

Published in: Flammarion, C (1892) La planete Mars et ses condtions d’habilité. Paris, Gauthier-Villars et fils, Imprimeurs-libraries de l’observatoire de Paris.

 

Globe version (2009)

Globe vrml Compare Mars as it appeared in 1876 to Mars in 1999 using the Split screen mode!

1877

Published in: Flammarion, C (1892) La planete Mars et ses condtions d’habilité. Paris, Gauthier-Villars et fils, Imprimeurs-libraries de l’observatoire de Paris.

1881

Source: Astronomie Populaire.

Language: French

Contribution by Ton Lindemann.

1880-84 (reproductions)

Cartographer: Camille Flammarion
Comment of author: “Dark markings are seas, bright ones continents covered by vegetation”

 

Map as appeared in Terres du Ciel, 1884.

A Mars bolygó földrajzi térképe. Flammarion’s map with Hungarian nomenclature. in: Camille Flammarion: Népszerû csillagászat c. 1880. 25×15 cm.

From the 1884 Dutch trancation “De wonderen des hemels”  (“The Marvels of the Heavens”)

English version. Source unidentified.

Published in: Flammarion, C (1892) La planete Mars et ses condtions d’habilité. Paris, Gauthier-Villars et fils, Imprimeurs-libraries de l’observatoire de Paris.

The Hungarian article where the map appeared:

Dr. Hoitsy Pál: A Marsról.

„Jaj be fényes csillag ragyog az égen.” A népdalnak ezt a sorát akartam oda tűzni mottóul a czim alá, miből aztán sok üdvösséges dolgon kivül ki lehetett volna mutatni azt is, menynyire fogékony népünk a csillagászat iránt, keresvén rózsája szemében is csillagokat, sőt néha az egész mennyet magát. Hanem megkéstem a mottóval; az a ragyogó vörös csillag, mely a múlt őszszel mindjárt esti szürkületkor közel a délvonalhoz volt látható, s nagyságra valamennyi társát meghaladta, megszűnt az égbolt első fényessége lenni. Sok szem, melynek érdeklődő pillantásait oly számos estéken lekötötte, hiába keresi régi helyén, régi fényében. Egy században alig néhányszor tetszik fel e csillag, — a Mars — oly teli fényben, mint épen a múlt nyári és őszi hónapok alatt. S tán épen az, hogy e tekintetben uj jelenség, szüli az érdeklődést is, mely irányában minden oldalról mutatkozik, s szüli egyszersmind a legkülönfélébb kombinácziókat, melyeket a laikus a tünemény kimagyarázására sző. Igy többektől hallottam, hogy ők két, sőt több csülag egyesüléséből származtatták le a szokatlan fényességet, többen meg épen valami csodás, minden 300 évben visszatérő csillagokról is tudtak beszélni egyet-mást. Aztán mikor november elején a Mars egy más fényes csillaggal, a Satur-nussal azt a kötekedő játékot kezdte, hogy egyszer közeledett hozzá, aztán elment alatta s majdnem megérinteni látszott, meg ismét eltávolodott tőle: akkor legalább is arra voltak elkészülve némelyek, hogy a két csillag egymásnak megy, s talán még össze is törik egymást. Egy vidéki lap után tudott is ilyesmit mesélni egy fővárosi, csodás égi jelenségekről tevén említést, midőn e két csillagot a mellettök levő holddal együtt valami felhő-alaku sárkány elnyeléssel fenyegette. Természetes, hogy csak a felhők különös bizarr képződésének kell az egészet tulajdonitanunk, melyeket csodás alakokká idomit néha a képzelet.

Kivált ha a képzelet élénkségét nem tudom én mi által fokozzák is. Hogy a két csillag semminemű egymásbaesés veszélyének kitéve nem volt, azt könnyen megítélheti az olvasó. November 4-kén, mikor látszólag legközelebb jöttek egymáshoz, s a Mars, puszta szemmel tekintve, a Saturnust érinteni látszott, a két égitest nem kevesebb mint 175 millió mérföldnyi távolságra volt egymástól. Ugyanakkor a Mars a Földhöz 13 millió mérföldnyire volt, tehát tizenháromszor közelebb mint a Saturnushoz, a nélkül, hogy egyik a másiknak lételét bármi módon fenyegette volna. Csak a Földről tekintve látszott a Saturnus és Mars egy vonalban, s közelségök csak látszólagos volt.
De ha nem közeledett is a Mars valami rendkívüli módon a Saturnushoz, annál közelebb jött ugyancsak tavaly augusztus és szeptemberben — a Földhöz. A Föld és Mars t. i. egyaránt kerülék (ellipsis) — elnyúlt köralaku pályákat futnak be, s mindkettő a Nap körül, még pedig nem egyenlő idő alatt. Innen van, hogy majd közelednek egymáshoz, majd távolodnak egymástól. Tavaly oly közel jöttek, mint — az 1845-iki évet kivéve — még nem e században, s hozzájárult, hogy a Mars a Föld lakóira nézve a legelőnyösebben volt megvilágítva; azért látszott
oly nagynak, oly tündöklőnek

S a tudomány emberei ugyancsak iparkodtak kizsákmányolni ezt az előnyös helyzetet. Estéről estére számos nagyító fordult az érdekes tünemény felé, s a vizsgálódásoknak eredménye az is, hogy ma már biztosabb képet nyújthatunk a Mars Trinézése felől, megjelölhetjük egész élesen a tengerek és szárazföld határait, melyek a Mars felületén helyet foglalnak. Előbb is tudva volt ugyan, hogy a Marson vannak tengerek, hanem azoknak kiterjedését és alakját pontosan meghatározni csak most sikerült. A mellékelt rajzon láthatja az olvasó az érdekes földabroszt, láthat rajta óceánokat meg öblöket, tenger-szorosokat meg tengernyelveket, s a száraz földnek is oly alakulásait, mint akár Földünk felületén. De láthatja azt is, hogy a tenger meg a szárazföld még sokkal kedvezőbben vannak eloszolva, mint minálunk. Hosszú tengernyelvek nyúlnak be a kontinensekbe, ugy hogy a legtávolabbi vidékeknek is megvan a maga tengeri összeköttetése, s viszont egyik kontinensről szárazon is el lehet menni a másik kontinensre. Csak a Koper-nikről nevezett nagy szárazföld képez e tekintetben kivételt, de ezt is csak két keskeny csatorna választja el a többi szárazföldtől. E csatornák, valamint a Lambert és Lassel tengerszorosok vannak egyszersmind hivatva arra, hogy általok a forró égöv tengereinek naptól áthevitett víztömege a jeges tengerekével kicserélődjék, mint az Földünkön is történik a nagy tengeráramok által. A Mars tengerei ugy vannak alakulva, hogy a processus sokkal egyszerűbb lehet, s ez által nemcsak az egyenlítő vidékeinek meleg fölöslege megy át a sarkok felé, hanem a légmozgás maga is sokkal egyenletesebbé válik, (tehát a hideg és meleg hirtelen váltakozása nélkül), valamint az esőzés is sokkal szabályszerűbb.

Akadtak ugyan a csillagászok között is, kik kétségbe vonták, hogy a Mars egyes részleteit ily pontosan megkülönböztetni lehessen, sőt a magyar akadémia legközelebb múlt ülésében is fel volt vetve ez a kérdés, hanem a földkerek legnagyobb refractorai naponként tanúskodnak az ellenkező nézet helyességéről, s a legügyesebb észlelők még a kisebb részletek megállapításában is egyet értenek.

Ugy látszik, hogy e bolygón minden meg van, mi az élet fentartásához szükséges, sőt az is, mi az életet kellemessé teszi; az a körülmény pedig, hogy a tenger az egész felületnek kisebbik felét, a száraz ellenben a nagyobbat foglalja el: kiterjedt élet virágzásának nyújthat talajt. Virágzásnak, de aligha a mi földi fogalmaink szerint, melyek a legragyogóbb virágpompa mellett is megkívánnak egy kis zöldet. A Marson ugyanis a növényzetnek alighanem sárgás vörös szine
dünk is, mely a Marsról tekintve oly szép jelenség, minővel mi a Földön nem birunk. A Föld korongja a Marsról tekintve valami háromszor akkorának látszik, mint nekünk a Mars, s alkalmasint máskülönben is (pl. apály s da’gálynemü hatások által) érezteti befolyását a Mars lakóival. De kiváltkép ily hatással kellett birniok a Mars holdjainak. A Marsnak két holdja van, melyek aránytalanul közelebb esnek hozzá, mint hozzánk a mienk, s a körülfogás ideje is sokszorta rövidebb.

Az egyik hold, a nagyobbik s egyszersmind a távolabbik, 30 óra 14 perez alatt futja meg útját a Mars körül, míg a belső hold csak 7 óra 38-5 perez alatt. Tehát nyolczadfél óra alatt a Marsról fogyó meg növekvő holdat lehet látni, s mindazon pházisokat, melyeken a Föld holdja 27 Vs nap alatt keresztül megy. Gyönyörű szép tüneménynek kell annak lennie. Hozzá még e holdak oly közel állanak magához Marshoz, mihez hasonló példát többet sem a Naprendszeren belül, sem az összes csillagrendszerekben nem ismerünk. A külső hold távola nem több mint 3000 mérföld, a belsőé csak 1300, tehát közelebb esik, mint hozzánk Peking vagy Nanking. Ha a mi Földünkhöz lenne ily közelségre égi test, mink azon tökély mellett, melyet mechanikusaink a nagyitok készülésénél eddig kifejtettek, képesek lennénk ezen égi testen oly nagyságú tárgyakat és lényeket megkülönböztetni, mint egy ember. Az igaz, hogy ezen hold minden tárgyának ilyen miniatur-nek kell lennie, a mennyiben maga is hasonlítva a többi égi testekhez, nagyon parányi. Magából a mi holdunkból több van, legalább a kontinens ilyen és nem zöld színűnek látszik. Ez azonban nem egészen meggyőző bizonyíték, a mennyiben pl. magán a Földön is nem zöld, hanem kékes színben tűnnek fel a távoli tárgyak elmosódó rajzai. Ezzel azonban korántsem azt akarom mondani, hogy egy a Marsra hurczolkodó földi embernek az állapota valami nagy mértékben irigylésre méltó lenne. Óh nem! Mert igaz ugyan, hogy egy ily ember tabb mint felényivel könnyebbnek érezné magát, mint itt a Földön, erősebb lenne, mint Toldy Miklós, s jobban tudna szaladni, mint az athleti-kai klub első bajnoka, hanem az ottani lég, különösen pedig az ottani hőmérsék alig tenné valami kívánatossá existentiáját. A Mars jóval távolabb van a Naptól mint a mi Földünk, s a hő, melyet a Mars vidékei tőle kapnak, nem is fele annak, mint Föld hasonló fekvésű helyein, ugy hogy ott télen alkalmasint az egyenlítő tájékán is el kellene a farkasbunda.

S ha a Marson csakugyan létezik élet, s ha ez az élet körülbelől hasonló fejlődési menetet követett ahhoz, mely Földünkön fejlett ki, akkor van okunk feltenni, hogy a Marson levő élet a tökélynek magasabb fokát érte el, mint a földi. Legalább nagyobb idő felett rendelkezhetett, a mennyiben a Mars fejlődésére nézve idősb égi test a mi Földünknél. S hogy a Mars-lakók,—ha t. i. léteznek—korábban kezdjenek el, s pontosabban
foglalkozni különösen a csillagászati megfigyelésekkel, arra oly körülmények sarkalták őket, melyeket mink e Földön fel nem találunk. Kell hogy ilynemű hatást gyakorolt legyen maga Föld mint egy millió akkora égi testet lehetne faragni, minő a Mars egy-egy holdja. A nagyobbik hold térfogata alig egy köb-mérföld, ugy hogy az egészet Budapest határán belől el lehetne helyezni, s alig néhány óra alatt kényelmes sétaképen körül is lehetne utazni. Hogy a Marsnak holdjai is vannak, azt még csak a múlt év augusztus hava óta tudjuk. Valamennyi más bolygóról, melyek a Naptól távolabb
fekszenek Földünknél, ismeretes volt, hogy vannak holdjaik, csak aMars képezett e tekintetben eddig kivételt. Jupiter holdjait még Gallüei fedezte fel a legelső nagyító csővel, Saturnusnak holdjait már 1684-ben vizsgálta Cassini egy 100 láb hosszú távcsövön, sőt az Uranuséi közül is 6-ot nem sokára az Uranus felfedezése után látott Herschel. Pedig az Uranus sohasem jön Földünkhöz 340 millió mérföldnél közelebbre, s a Marsnak 13 millió mérföldnyi középtávola daczára sem lehetett holdjait felfedezni. D’Arrest, a ko-penhágai csillagvizsgáló igazgatója, 1862 körül huzamos ideig vesződött e feladattal, de semmi holdnemü testet a Mars közelében észrevennie nem sikerült. Ehhez az kellett, hogy a Mars lehető közeljöjjön a Földhöz, s hogy lehető kitűnő műszert fordítsanak feléje. Mindkét feltétnek elég volt téve a múlt év augusztus 11-én, midőn a Földdel közel oppositióban állott, s a washingtoni csillagészlelő Asaph Hall, az odavaló intézet pompás eszközét, a 26 hüvelyk átmérőjű lencsével biró s 32 láb hosszú refractort szegezte neki. Egy kicsiny, csak félig-meddig világos foltocskát vett észre a Mars közelében, melyről ugy lát-szőtt, hogy nem állócsillag, különben a Marsot útjában nem követhette volna. Pedig követte, mert midőn csak astronomus előtt felfogható lassúsággal elmúlt négy borús nap, s az ég azúrja ismét felragyogott, a kérdéses fénypontot még mind ott találta a Mars közelében. Sőt nemcsak ezt találta ott, hanem talált egy másik kisebbet is, mely a Marshoz még közelebb állott az előbbeninél. Felfedezését Hall közölte a nagyító cső készítőjével, Alván Clark-kai, ki ép akkor fejezett be egy másik hasonló csövet, melyet műhelyéből még el nem szállítottak volt. 0 is csak annyit konstatálhatott, hogy a két kérdéses égitest: Marsnak holdjai.

Az európai tudós világ meglehetős tartózkodással fogadta az uj hirt, sőt a csillagászat egyik nagyobb nevű művelője, a pulkovai csillagvizsgáló igazgatója Struve, midőn a felfedezést vele a nemzetközi csillagász kongresszuson (Stockholmban, augusztus utolsó napjaiban) közölték, azt egyenesen amerikai humbugnak deklarálta. Hanem hiába! A Mars holdjait azóta a legkitűnőbb európai műszereken is észlelték, sőt meghatározták azoknak pályáját, valamint körülforgási idejét is. Sőt a múlt napokban már el is keresztelték őket. Hall, kit a név megválasztásának joga illetett, nem másra, mint magára az öreg Homérra ruházta a keresztapai tisztet. Az Ilias XV-ik énekében ugyanis (a 119. és 120-ik sorban) azt mondja a költő Marsról a hadistenről: így szólt, s elküldé a Félelmet meg a Futást, Hogy befognák harczi paripáit, s reá adnák a csillogó vértet.
A Mars szolgái tehát a Félelem és a Futás, s a bolygó holdjai is ezeket a neveket viselik, Homér nyelvén: Deimos és Phobos.

 

1882

Paris 1881/82, L’Astronomie, t. 1. 1882. v. 170.
Drawn by Blanadet
Stereographic projection

“This new map is that we have made in 1876 published in les Terres du Ciel, later completed in 1879, and published in L’Astronomie Populaire, but entirely reconstrucred after the latest observations. ”

Source: BNF Gallica. Noncommercial reproduction with permission.

1890

With Proctor’s names

C Flammarion: Astronomie Populaire. Paris 1890. p. 484.
Apianus Projection

French Edition

1892-98 Reproductions

Illustration “General map of Mars” in: Guiot, L., Quenisset, & Flammarion, C. 1892: Nouvelles Observations sur la Planete Mars.. L’Astronomie, vol. 11, pp.367-382

 

Russian Edition (К.Фламмариона- Живописная астрономия) 1894

 

Hungarian Edition: Camille Flammarion’s Népszerű csillagászattan (Popular Astronomy), Budapest edition c. 1880-1900

Dutch edition: Flammarion, C. 1898(?); De wonderen des hemels; Zutphen. Courtesy Ton Lindemann.

 

 

Detail maps and hydrographic maps